Szépíró

1963. óta publikál; gyakorlatilag mind az írott, mind az elektronikus sajtóban rendszeresen szerepelt; kiállításokat nyitott meg itthon és külföldön. Szépíró: íróként, költőként, műfordítóként számos publikációja, könyve jelent meg, drámáját színház mutatta be, hangjátékát a rádió játszotta.

A jelen problémáin túl a történeti elem vonzza; elbeszéléseiben az idő gyakran elveszti szigorú linearitását -irodalomkritikusok  a leggyakrabban népi-nemzeti avantgárdként, népi szürrealistaként, illetve  prózaepikusként definiálják.

Hazatérő lovam körmén virágos rét illatát hozza, avagy furcsa görcs a torokban című regényére, gyakran hivatkoznak úgy, mint a hetvenes évek kultuszkönyve, az első regény, amely bevezette a posztmodern prózát a magyar köztudatba. A regény második kiadása 2007-ben, angol nyelvű fordítása pedig 2014-ben jelent meg.

Irodalmi munkásságáról a Hollandiai Mikes Kelemen Kör rendezett vitanapot és megkapta a társaság kitüntetését is (1984).

2015-ben Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült.

2022-ben a Savaria University Press gondozásában jelent meg legújabb, Az irodalom mint Nagy Életjáték című kötete:

„Rendkívüli módon foglalkoztat az irodalmi mű (általánosabban: a műalkotás) viszonya a valósághoz, dolgozataim egyik központi fogalma: a valóságosság éppen ennek a viszonynak a pontosabb megközelítését célozza (bevallottan Magritte jeles szólása – ez nem egy pipa a pipa rajzára utalva – logikájának megfelelően), és ez a határozott gondolat végig ott motoszkál az egyes írásokban.

Kétségtelen, az írónak lehet olyasféle látomása is, amely a saját pályájának alakulását mutatja föl figyelmeztetőleg: óvakodj helyzeted túlbecsülésétől, az írói siker nem föltétlenül a tehetség, még csak nem is a teljesítmény függvénye, hanem – miként már céloztam rá – az úgynevezett irodalmi életben elfoglalt státusával, a mindenkori divatokkal, a politikai klientúra-küzdelmekkel, egyszóval: irodalmon kívüli dolgokkal magyarázható. Mi több, zajos közönségsikert várni színvonalas írói teljesítménytől – balgaság. A szokványos önvigasztalás, miszerint majd az utókor igazságot szolgáltat, hasonlóképpen lázálom.”