Hozzászólna? Írja meg:
Szépíró
1963. óta publikál; gyakorlatilag mind az írott, mind az elektronikus sajtóban rendszeresen szerepelt; kiállításokat nyitott meg itthon és külföldön. Szépíró: íróként, költőként, műfordítóként számos publikációja, könyve jelent meg, drámáját színház mutatta be, hangjátékát a rádió játszotta.
A jelen problémáin túl a történeti elem vonzza; elbeszéléseiben az idő gyakran elveszti szigorú linearitását -irodalomkritikusok a leggyakrabban népi-
Hazatérő lovam körmén virágos rét illatát hozza, avagy furcsa görcs a torokban című regényére, gyakran hivatkoznak úgy, mint a hetvenes évek kultuszkönyve, az első regény, amely bevezette a posztmodern prózát a magyar köztudatba. A regény második kiadása 2007-ben, angol nyelvű fordítása pedig 2014-ben jelent meg.
Irodalmi munkásságáról a Hollandiai Mikes Kelemen Kör rendezett vitanapot és megkapta a társaság kitüntetését is (1984).
2015-ben Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült.
Frissen megjelent kötetei:
Az irodalom mint Nagy Életjáték (Savaria University Press, 2022)
„Rendkívüli módon foglalkoztat az irodalmi mű (általánosabban: a műalkotás) viszonya a valósághoz, dolgozataim egyik központi fogalma: a valóságosság éppen ennek a viszonynak a pontosabb megközelítését célozza (bevallottan Magritte jeles szólása – ez nem egy pipa a pipa rajzára utalva – logikájának megfelelően), és ez a határozott gondolat végig ott motoszkál az egyes írásokban.
Kétségtelen, az írónak lehet olyasféle látomása is, amely a saját pályájának alakulását mutatja föl figyelmeztetőleg: óvakodj helyzeted túlbecsülésétől, az írói siker nem föltétlenül a tehetség, még csak nem is a teljesítmény függvénye, hanem – miként már céloztam rá – az úgynevezett irodalmi életben elfoglalt státusával, a mindenkori divatokkal, a politikai klientúra-küzdelmekkel, egyszóval: irodalmon kívüli dolgokkal magyarázható. Mi több, zajos közönségsikert várni színvonalas írói teljesítménytől – balgaság. A szokványos önvigasztalás, miszerint majd az utókor igazságot szolgáltat, hasonlóképpen lázálom.”
A szánalom virtusa – Küzdőterek es küzdőfelek (Életünk, 2024/4)
Szövegeiben a történelmi regény nem a múlt rekonstrukciója, hanem a megismerés kudarcának elbeszélése, vagyis az elbeszélés tétje maga a bizonytalanság. A poétikai radikalitás eredménye képen a regény itt önmaga lehetetlenségét írja meg. A szerző tudatosan bontja le a regény hagyományos hitelességelvét: a hitelesség nem a források mennyiségéből, hanem az erkölcsi következetességből fakad. Az irónia és az önleleplezés nem gyengíti, hanem éppen erősíti a szöveg etikai súlyát.
Ennek adja tanúbizonyságát az Életünk című folyóiratban közölt esszéregény.
Görbülő fölületek – „esztétikai apokrif” (Kortárs Kiadó, 2025)
„…éltem egy világban amely él bennem és úgy él akár egy világ amelyben benne éltem és hordoz egy világot amely tovább él bennem… mielőtt azonban engednék a végtelen regresszusnak (úgyis elintéz majd ha arra kerül a sor) arra lyukadok ki mindinkább egyre ebből a bennem élő világból vagy annak fikciójából csipegetek esetenként vagy éppen költök hozzá ami talán túlságosan magasztosnak hangzik ámde kockáztatom sőt hiszem így van akkor is ha emígyként sejlik esetemben rendeltetésszerűen így kell lennie így volt van lesz most már mindörökre mivel él bennem a világ amelyben éltem együtt él azzal a világgal amelyben élek ezek a világok olykor összecsúsznak máskor egymásra kopírozódnak megint máskor szétesnek ami ellen annyit próbálkozom hogy rögzítem holott jól tudom (értem) mire rögzül el is másul azaz visszahúzódik abba a világba amelyben élek együtt azzal a világgal amely bennem én pedig ezt irodalom cím alatt tartom számon…”
Emberi stádiumok (Vár Ucca Műhely, 2025)
Az 1997-ben napvilágot látott A fájdalom embere című kis bölcseleti esszé. Nem pusztán a fizikai fájdalmak felől közelítve a témát, sokkal inkább a lelki „fájdalmak” érdekelték a szerzőt, a tűréshatárok, a fájdalom elfojtása és a belőle származó viselkedések. 2002-ben A gond embere követte, amely annyiban föltétlenül összefügg elődjével, hogy a „gond” (Sorge) mint az egzisztenciál-filozófiák sarokeszméje áll a középpontjában, pontosabban a már pedzett „halál felőli lét”, amely kitermeli a gondot, és az életérzést alapvetően meghatározza. Nincs semmiféle divatos pesszimista kicsengése, főként az ember felelős személyiség-igényét artikulálja a végesség-tudat függvényében. 2008-ban Az öröm embere volt hivatva rámutatni, hogy az élet bőséggel ad mind fizikai, mind lelki segélyt a fájdalom, a gond kiegyenlítésére, a „tragikus életérzés” ellensúlyozására, mert a gazdag személyiségben jócskán él az ösztönzés a cselekvésre, amelynek reális mozgatója a világ teljes megélése. Fölmerült az igény (természetesen a szerzőben a kezdetektől jelen volt), hogy egyetlen kötetbe kéne foglalni. Az új, negyedik tanulmány, Az unalom embere egy, a Dekalógusból kimeredt „parancsolatra” – Ne unatkozz! – reflektál, és ezt a passzív stádiumot vizsgálja. Ugyanúgy jelentős szellemi élményanyag (filozófia, fiziológia, művészeti, népi hagyomány stb.) színesíti, akár a többit. így kerekíthetők egységbe ezek az alapstádiumok, amelyek akarva-akaratlan úgyszólván minden emberben megélt élmény; negatív vagy pozitív, föltétlenül meghatározó.
Farkasszuka – Egy regény születése (Kortárs Kiadó, 2025)
A kisregény hőse a magyar történelem egy kevéssé ismert, ám izgalmas-rejtélyes alakja, Borisz Kalamanosz (Borics Kolomanosz), 12. századi történelmünk legelszántabb trónkövetelője. Anyját, Eufémiát házasságtöréssel vádolta férje, Könyves Kálmán király, és hazaküldte őt apósához, a kijevi fejedelemhez. Borisz már itt született, és felcseperedvén, magát a magyar király törvényes fiának és örökösének tekintve, európai uralkodók sorával kereste a kapcsolatot és a fegyveres szövetséget, hogy elfoglalhassa a magyar trónt. — A számtalan irodalmi-művelődéstörténeti utalással átszőtt esszéregény igazi főhőse azonban maga a regényírói „én”, és az igazi kaland pedig a regény megírásának mikéntje, felülkerekedés egy történet hiteles elmondásának poétikai dilemmáján.
Költeményképek - kiállítás, 2010
Költeményképek címmel Fábián László „vizuális költészetéből” nyílt tárlat a pesti Art9 Galériában. A Műábránd.Blog.hu erről készített interjút az alkotóval.
A teljes videó itt nézhető meg.