Tulajdonképpen szűklátókörűség Maurer Dóráról múlt időben beszélni – pusztán amiatt, mert fizikai értelemben eltávozott a létvilágból, amivel pedig – ízlése ellenére mindenképpen – a búcsú pillanataira lehetőséget adott fáradt közhelyek kinyilatkoztatására. Holott vibráló szellemétől, kiművelt és bátor öntudatától mi sem állt távolabb a fellengzős minősítéseknél, a bevett, megrögzött, valójában bárdolatlan tisztelgéseknél.
Olyannyira a nemzet művésze volt, hogy szervezte, ajánlotta a modern művészetet széles körben, nemzetközi fórumokon hírelte a korszerű magyar művészetet, iskolát teremtett, számos tehetségnek segített a pályára állásban. Csupán tehát testi valójától búcsúzunk, konstruktív koncepcióit, nemzetközi rangját nemzeti értékként őrizzük. Velünk marad…