Amikor Roger Vadim filmíró, filmrendező asszisztálásával Brigitte Bardot-ként Isten megteremté, a huszonkétéves teremtmény, aki akkorra ugyan már szerepelt néhány filmben, sőt, figyelmet is keltett, elképesztő karrier biztos indulásával hálálta meg jóindulatát.
Megadatott számára a hosszú élet – voltaképpen a teljes szabadság föltételei között, nem tántorították el eszményétől azok sem, akik – jobbos pártállása miatt – megvonták tőle a bizalmat, az elismerést; a szexbálványból valóban a polgári szabadság tiszteletreméltó jelképe lett. Hitt a nők társadalmi szerepének jelentőségében, egyúttal hitt jogukban egyéniségük megéléséhez – a sztárvilágon kívül is. Anyagi lehetőségeit úgyszólván beáldozta eszményeiért.
Aligha mindössze testiségében, nőiségében tette volna plasztikussá Franciaország allegorikus jelképét, Marianne-t; szellemét is megmutatta a nagyvilágnak. Reméljük, végső nyugalmára talál szeretett városa temetőjében…