„Az érdekel, a leghagyományos eszközökkel képes vagyok-e létrehozni érvényesnek tekinthető látványt, amely megtévesztően hasonlít egy generált képi felületre, hogy jelezzem, az alkotásban az elképzelés a döntő” – mondja kiállítása indítékáról Féner Tamás.
Metaforikusan (fölöttébb csábító reakció) akár festményeknek mondhatnánk ezeket a konstrukciókat, amelyeknek kétszeres konkrétságot is tulajdoníthatunk: egyfelől a színes csíkok, mértani alapformák ipari eredetét, másfelől a fényképezési mechanizmus tárgyiasságát. Azt mondtam: akár. Visszalopakodik a gondolat: mindössze a technika különbözik, a látvány pontossága még föltűnőbb.
Egy korábbi Féner-kiállításon Bak Imre festő barátom odasúgta nekem a megnyitón: ez képzőművészet! Csakugyan, magam is úgy gondoltam. Visszaigazolását annak szintén, hogy amikor az igényes fotográfia a kifejezés esztétikai szabadságához fordul, a képzőművészetben találja magát. Olyan markáns eltérésben (elszakadásban), amely lényegi: státusát érinti, mivel nyelvileg – majdnem azt mondtam: retorikailag – különböző; mást mond – másképpen. Emeltebben: mindössze a fotó retorikai nulla-fokára hagyatkozik. A többi intenció és elhitetés kérdése, ahogyan a műalkotásban mindig.
…a legkevésbé rafinált néző is tudja: a fotó alapmetaforája a pillanat. Mégis, mintha Féner ezúttal leginkább ettől az alapmetaforától tekintene el – a tágabb, az egész kulturális hagyományra kibővített metafora, az idő aszimmetriája érvénye mentén, ugyanis Einstein egyenletei nem változnak, ha megfordítjuk az időt (nyugtat meg bennünket Carlo Rovelli)…
A teljes cikk az Országút.com portálon olvasható.
A rózsa rózsa az rózsa az rózsa című kiállítás december 23-ig látható a B2 Galériában (Budapest VIII. Ráday utca 47.)