Ennek az írásnak a címben jelzett valahogy a témája. Kévés György lenyűgöző szakmai életművének valahogyai, amelyek – úgy tetszik – rendre egy irányba kényszerültek: az életmű megépítésére. Nem szóvicc; egy jelenkori építész életművének.
Kévés esetében különös hangsúlyt érdemel a magánvállalkozói forma. Már iparterves korszakában (1961–1983) megtalálta a lehetőséget a magántervezésre, méghozzá két formában. Egyrészt lakóházak tervezését vállalta kötött munkaideje letöltése után. Más esetben viszont lecsapott olyan munkákra, amiket a nagyvállalat vonakodott elfogadni. Ennek talán leglátványosabb formája az esztergomi többfunkciós épület, amelyet már-már szürreális körülmények között – a segédmunkát végző kirendelt szovjet közkatonákkal – végeztek magyar megbízó szervezésében, mintegy a föntebb már említett „szocialista” tudathasadás példájaként. Úgy tetszik, a kommunista dogmatika bornírt törvényeinek „szövedéke (is) mindig fölfeslett valahol”, és réseiben helyükre leltek a valós dolgok. Ugyanez mutatja magát a könnyűszerkezetes épületek leleményességében, amely ugyancsak megingathatatlan vállalkozókedvének tanúsága.