„Hogy úgy mondjam, általában és országosan elégedetlen vagyok a közterek, utcák elnevezésével, fantáziátlannak, olykor egyenesen megtévesztőnek találom őket; félreértés ne essék, nem azokkal van többnyire bajom, akik nevét kölcsönveszik a települések, Kossuth és Rákóczi és Petőfi utcák, terek bizonygatják, hogy a hon nem feledi nagyszerű tetteiket, de talán ők is jobban járnának, ha nem az ügyetlen mechanizmus próbálná őrizni, működtetni emléküket; ráadásul itt maradtak a közelebbi múlt már-már komikus emlékei; Úttörő utca, Béke út, Szabadság tér silány közhelyei.
Holott minden faluban akadnának odaillőbb, szebb, netán izgalmasabb dűlőnevek, onnan elszármazott jelentős, az emlékezésre ugyancsak méltó emberek – a derekas lokálpatriotizmus jegyében, őrizhetnének felejtésbe hulló magyar szavakat akár – mondjuk – korántsem csupán az ottani lakosságnak, de egész nyelvi kultúránknak – gyerekkorom falujának disznólegelőjét – a Sorok és a Rába találkozója mentén – Korongónak nevezték.”
