„…van szerencsém ismerni egy köztünk élő és fáradhatatlanul nekünk muzsikáló modern igricet, aki a legkülönbözőbb környezetekben: klubokban, vendéglátóhelyeken, kocsmákban, kiállításmegnyitókon szívesen látott vendég (azazhogy: föllépő), de magán-összejöveteleken nemkülönben;
úgy fogalmazhatok: hivatásos hangulatcsináló. Amilyenek valójában elődei lehettek évszázadokon keresztül, bár kevesek neve maradt fönn. Az övé azonban ismert, a lehető legrövidebb formájában citálom (már csak amiatt, mivel nem biztos, hogy teljességében ismerem), szóval Waszlavik „Gazember” Lászlóról beszélek, akit lehet ugyan egyszerűen rockzenésznek minősíteni, azzal azonban nem sokat mondunk róla. Hiszen a minősítés mögött torlódik gazdag életműve (hetvenegy esztendős, tehát beszélhetünk életműről), Lvovban szerzett számítógépes mérnöki diplomája, ukrán és francia műszaki fordítói tevékenysége, mindmáig szenvedélyes Csontváry-kutatása, tudományos népzenei tevékenysége, ami már átvezet zenei munkásságába, zenekari szerepléseire (alkalmasint komolyzenei produkciókba). Talán maga is fölszabadításként éli meg „vándormuzsikusi” létét, amely olyan terjedelmű zenei anyag ismeretét mutatja, ami legjobb ismerőit is újra meg újra elképeszti.”