Az 1988-ban elhunyt Blaskó János pályáját, művészi teljesítményét áttekintő avató beszédében Holopné Schramek Kornélia a művészt a XX. századi magyar festészet egyik legjelentősebb alakjaként, a vizuális festészet tanítójaként állította az egybegyűltek elé. A festőművész 1963-ban vált a Máglya utcai műterem lakás bérlőjévé, és elmondható, hogy ez a dátum piktúrájában is új fejezetet nyitott.
Fábián László író méltatta Blaskó János festőművész alkotói és pedagógusi pályafutását, elismerően említve, hogy a megidézett személyiség mindhárom fia a maga területén jelentős művésszé vált. Ezt követően Holopné Schramek Kornélia alpolgármester a művész fiaival együtt leplezte le az új, domborműves emléktáblát, amelyet végezetül az önkormányzat, a család, a tisztelők és a megjelent kerületi lakosok is megkoszorúztak, illetve virágokkal díszítettek fel.
