Tárcák és epegrammák

A friss Prima Primissima-díjas Pusztay János nyelvészprofesszor és Fábián László író, műfordító két új kötetét mutatták be a Berzsenyi könyvtárban csütörtökön. Mindkét szerző rendszeresen publikálja tárcáit lapunkban, ezért könyveik a Vas Népe támogatásával jelentek meg.

Fábián László Szegény demokrácia, avagy mit esznek a majmok? című tárcakötetét a Kiforgatott világ kiforgatott szólásai egészítik ki, melyeket Fűzfa Balázs úgy definiált: centrifugátumai az esszészerű gondolatsoroknak. Az író úgy nyilatkozott: ezek publicisztikáinak melléktermékei. Abban a kedélyben fogantak, ahogy egy budapesti zöldséges, néhai Schwartz bácsi árulta a burgonyát, paradicsomot, hagymát, s egyebet: mindegyik fölé írt egy kis verset. A kérdésre, hogy születik ez a líra, azt felelte: Írom vers, ahogy jön.

Szegény demokrácia
2008

S hogy mi minden jön csak úgy mellesleg? A medve előre iszik a bőrömre. Zöldágra vergődött – nyakán kötéllel. Szegény ember az ágat húzza. Ha volna foga, kimutatná a fehérjét. Azt sem tudom, melyik lábára álljak. A lelkedet is kitenném bárkiért. Az Úristennek ugyancsak igyekeznie kell, hogy azalatt, ami még az örökkévalóságból hátravan, korrigálhassa a teremtés hibáit. Van Fábián László könyvében egy külön fejezet a szösszeneteknek is. Ebben a műfajban ilyen gyöngyszemek olvashatók: Egy minduntalan elfelejtett ismeret: a tegnap és a holnap között ott van a ma. Biztogatnak, húzzunk még egy kicsit a nadrágszíjon. Nekünk azonban nem futja már nadrágszíjra. Úgyszólván már nem is emlékszem, milyen az az ország, amelynek népe nem tévé-hülye. Lehet azt kormányozni?

Fábián László a jelenünkről szólva elmondta, már nem a posztmodern korban élünk, az már lefutott. Ami van, a globalizmus, a legszörnyűbb, ami történhet velünk. A ránk telepedő civilizációk nem azért jönnek ide, mert érdekli őket, mivel tudunk hozzájárulni a közös (szellemi) kasszához, hanem az, hogy hogyan tudják lenyúlni, amit mi megtermeltünk. A posztmodern feladata a modernizmus lerombolása volt, bejelentette a történelem, a privát (nemzeti) történelem végét, így a globalizmussal szemben esélyünk sem volt.

A teljes cikk a Vaol.hu portálon olvasható.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük